1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. mássalhangzó: a nyelv elülső részével a felső fogsor mögött képzett zárhang, a d zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (t, t). | (jelzőként v. előtagként) t alakú. ▸ t-vonalzó ▸ t-dugó ▸ t ▸ t ▸ t t ▸ t

1. résbe, nyílásba, ill. laza v. folyékony anyagba helyez, mélyeszt valamit. a zárba dugja a kulcsot; vízbe dugja a fejét.

2. vhova rejt.

3. nép titokban juttat, ad valakinek valamit.

4. (t. n. is ) argó durva közösül.

[ fgr ]

I. a folyamatos mn-i ign képzője

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző